Első huskymat, Amulett Bilkát már fél évvel a születése előtt lefoglalóztam a fajtahonosító és fogatversenyző Jankovics Attila kennelében, 1992-ben. Fél évig izgultam és evett a fene, mire végre megszületettek a babák! Két alom egy-egy kis szukája közül választhattam, az egyik már 5 hetesen szörnyen magabiztosan viselkedett, a másik egy héttel idösebb volt, mégis gyengébbnek és félénkebbnek látszott. Persze a bátor, macis kinézetű kislányt választottam, amivel nem kevés gondot zúdítottam a nyakamba később! Sikerült ugyanis kifognom a fajta vérbeli díszpéldányát: Bilka már 8 hetesen elképesztően önfejűnek, makacsnak és akaratosnak bizonyult, alig bírtam vele! Kénytelen voltam kutyaiskolába vinni, ahol végül eljutottunk az Engedelmes vizsgáig. Mindeközben naponkénti erdőn-mezőn sétáltatással, sportversenyeken és kutyakiállításokon igyekeztem levezetni fölös romboló energiáit. 2 éves kora után végre lenyugodott, megkomolyodott az én rosszcsont Bilka kutyám és jóval könnyebbé vált vele az élet.
Négy éves volt már, amikor úgy gondoltam, ideje lenne egy almot vállalni, mert szerettem volna megtartani egy kölyköt tőle (akármennyire igyekezett, nem sikerült elvennie a kedvem a fajtájától, ellenkezőleg: teljesen belehabarodtam ebbe az erősen farkasos-macskás kutyafélébe!). Egy csodaszép és kiállításokon igen sikeres kant választottam párjául, Tai-Mir Of Wolf Silver Grizzly "Igor"-t, de Bilka félidős vemhesen babeziózist kapott és elvetélt. Csoda, hogy ő maga egyáltalán túlélte a betegséget: kifehéredett, besárgult, az Imizoltól allergiás rohamot kapott és hét(!) teljes napig egy falatot sem evett! A következő tüzelésnél újra fedeztettük, de üresen maradt. Már majdnem lemondtam a Bilka-utódról, amikor képbe került egy másik csinos kan: Tai-Mir Of Wolf Silver Icewind "Buster", aki egy ideig a barátaimnál vendégeskedett. Megpróbáltuk összehozni kettejüket, de Bilka kerekperec visszautasította a vőlegényjelöltet...
Nem sokkal ezután érkezett hozzánk egy 9 hetes kisspitz kölyök (Manócska), akit Bilka azonnal befogadott és sajátjaként nevelgetett. Valószínűleg a kölyöknevelés hatott rá pozitívan, de a következő tüzelésekor (1998 őszén) meglepően elfogadóan viselkedett a kanokkal, így aztán úgy döntöttem, adok még egy esélyt Busternek...
Sajnos a vőlegényjelölt ismét alulmaradt a dominával szemben, a saját bátortalansága miatt, így mesterséges megtermékenyítésre volt szükség. A félidős ultrahang csak egy magzatot mutatott, aminek túlhordás és császármetszés lett a következménye. Ha még egy órát késlekedünk, elpusztult volna a kicsi! Fekete vagy szürke színű szukát szerettem volna, ehhez képest egy vörös kan született... Hát, most mi legyen, a Bilkának már biztos nem lesz több utódja, szóval meg kellett tartanom a kisfiút. És nem bántam meg!
Kakastavi Asterix "Rixi" nagyon szófogadó kiskutya volt, nem kellett iskolába járnom vele. Kiállításokon szépen szerepelt, sikerült Hungária Champion címet szereznie. Óriási lelkesedése és versenyszelleme elsőrangú sportkutyává tette. Laci barátom most már két kutyával húzatta magát a versenyeken canicross versenyszámban, én pedig néha bicikli elé fogtam a vörös srácot.
Rixitől két alom született, az elsőből az egyetlen kan (Azur) Bereczki Laciék fogatában versenyez, a másodikból egy fehér szuka (Bianka) Bátor Feri csapatát erősíti.
Időközben egyre jobban belemélyedtem a szibériai husky fajtába: tanulmányoztam a történetét, pedigrékutatást végeztem, külföldi levelezőlisták tagja lettem, szakkönyveket rendeltem Amerikából, végül eljutottam arra a pontra, hogy nekem kell még egy kutya, de ezúttal a fajta hazájából: egy igazi amerikai! A levelezőlistán azt javasolták, hogy látogassak el az amerikai klub (SHCA) éves klubkiállítására, ahol élőben választhatom ki a nekem tetsző típust. A honlapokon szereplő fotók ugyanis megtévesztőek lehetnek.
Így aztán összeszedtem magam és 2001-ben (a terrortámadás és izgalmas vízumcsata után, ahol Laci barátom sajnos kihullott a rostán) egyedül utaztam ki Amerikába, a New York állambeli Kerhonksonba. A kiállítás helyszínén a Tovik (Linda és lánya, Kelly Boyd) és az Icewind (Angie Luna) kennel tulajdonosaival laktam egy szobában, akikkel jó barátságot sikerült kialakítanom.
Annyira jól éreztem magam, hogy a következő évben is menni akartam (ezúttal Lacinak is összejött a vízum) és 2003 sem maradt ki! Ekkor borzasztóan megtetszett egy mutatós vörös kan, Ch. Kristari's Rudolph Valentino "Rudy", akitől szívesen vásároltam volna kölyköt. Hogy, hogy nem, pár hónap múlva kiderült, hogy Tovikék pont ezzel a kannal fedeztették a legszebb szukájukat! Innen már nem volt visszaút! Szukát szerettem volna venni, de a nekem tetsző kislányt a tenyésztők kiválasztották maguknak, amit nem is bántam túlzottan, mivel közben teljesen beleszerelmesedtem a csinos bátyjába!
Tovik's Law And Order "Tovik" 2004. május 12-én érkezett meg Amerika nyugati partjáról, majdnem egy teljes napi utazás után. Formás, sportos, szép arcú, gyönyörű mozgású kutyává cseperedett. A kiállításokon szép sikereket értünk el, noha nem igazán kedveli a show világ nyüzsgését és izgalmait. Lassan érő kutya volt és máig gyermeteg maradt: imádja a sípolós játékokat, kitartóan apportíroz labdákat, szeret pancsikolni és a sós vizet is bírja (minden nyáron az Adrián töltünk egy hetet). Az évek során számos utódja született, akik közül a többség szerencsésen örökölte apja szépen metszett szemét, jó faroktartását és lekerekített, sportos testalkatát.
Tovik érkezésének évében még nem voltunk képesek kihagyni az SHCA klubkiállítást, de 2005-ben anyagi nehézségek miatt nem mentünk. 2006-ra összeszedtük magunkat és a 2007-est is bevállaltuk (fotóim). Itt újra szerelembe estem egy csodálatos kannal: ezúttal Ch. Noatak's Party Of One "Hunter" varázsolt el légiesen könnyed mozgásával és gyönyörű alakjával! Már erősen kerestem a következő szibériai huskym szüleit, mivel úgy éreztem, hogy a fajta tanulmányozásával eltöltött 15 év után ideje lenne egy igazán minőségi Kakastavi almot létrehozni, ami szuka nélkül nem megy ugyebár...
Már nem is lepődtem meg, amikor kiderült, hogy a klubkiállítás után nem sokkal Tovikék a kedvenc kanommal, Hunterrel fedeztették a legjobban örökítő szukájukat (úgy tűnik, erősen hasonló az ízlésünk...). A lehetőség tehát adott volt és mivel 2008. január 11-én három kan és három szuka született, még választanom is lehetett. Persze a legcsinosabb kislány a tenyésztőké lett, de a második legszebbet, Tovik's Mersenne-t megkaphattam én.
Kelly ragaszkodott hozzá, hogy ezt a kölyköt saját maga hozza el, szerette volna megismerni a körülményeimet és Budapestet. Nem volt mit tenni, egy hétig vendégül kellett látnom... :o) Sajnos egy nagyon szomorú esemény történt, miközben Kelly és a kölyök utazását tervezgettük: 2008. április 5-én Tovikot egy elvetemült puskás ember meglőtte a tanyánk melletti erdőben. A jobb mellső lábában ripityára tört a csont a csüdízület fölött és az oldalát is eltalálta egy golyó. A tenyésztője látogatását egy fura szerkezettel a lábában fogadta, de legalább fogadta! Bizony, könnyen otthagyhatta volna a fogát, nagyon szerencsés vagyok, hogy megmaradt nekem! Azóta csakis biztonságos területen merem elengedni a kutyáimat, nincs több szabadon kóricálás a vadban gazdag erdőkben...
Kicsit aggodalmasan vártam az új kiskutyám érkezését, mert a fotók alapján egy denevérfülű tohonya tehénkére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett! A repülőtéri parkolóban egy tip-top, gyönyörű bundás, figyelmes arcú, aprócska csinibaba mászott elő a szállítódobozból! Noha nem kimondottan a kedvenc rövid szőrű, nyurga farkaskölyök-típusom volt, hamar megszerettem a hízelgős, kedves kis rosszcsont természetét. Tovikkal (fájós lába ellenére) gyorsan egymásra találtak és Bilka is gond nélkül befogadta a kölyköt, de Rixi ismét féltékenykedett, vigyázni kellett vele.
2008. november 17-én az én drága öreg Bilka nyanyuskám elhagyott bennünket. Október 5-én ünnepeltük a 16. születésnapját, akkor még egész jó egészségi állapotban volt. Habár szenilissé vált és voltak agyi problémára utaló jelek nála. Valamiféle agyvérzés vagy gutaütés érhette, amitől részlegesen lebénult, nem tudott egyedül felállni. Nem volt értelme tovább húzni a kínlódását...
Jó utazást neked, én akaratos és önfejű Bilka kutyám, szárnyaljon szabadon a lelked, mint ahogy életedben is mindig szabad és önálló voltál!
Így hát ismét háromra csökkent a huskylétszám nálunk. Merszi, aki az apró, duckó kölyökböl jó méretű, erős csontozatú, csinos szukává fejlődött, átvette a matróna szerepét. Tovikkal nagyon csípik egymást, mintha éreznék, hogy valamilyen módon összetartoznak! :o) Nem titok, hogy Tovik lesz az első párja, sokat várok ettől a kombinációtól!
Idöközben megszülettek a kölykök (2009. október 27-én) és egyelöre igazolni látszanak az elvárásaimat! A hat kölyökböl a szürke kan Hollandiába került, a fekete szuka Moszkvába, két fekete kan pedig Amerikába. A negyedik srác Magyarországon maradt, egy ismerösömhöz került. A szürke szuka még gazdára vár.
Klubtagságaim:
MEOE Magyar Kennelklub
Szánhúzó- és Északikutyások Klubja (vezetőség)
ÉSZK Se Sportklub
Amerikai Szibériai Husky Klub (SHCA)
Első kutyámat - egy tündéri, farkatlan, pinscher-keverék kislányt - 12 éves koromban kaptam, vele kezdődött kutyatulajdonosi pályafutásom. 
